Manipuláció

Kik a machiavellisták?

A világ tele van olyan emberekkel, akik át akarnak verni, ügyeskednek, vagy csak egyszerűen szélhámosok. Akár rájuk is aggathatnánk a jelzőt: machiavellista. Ők azok, akik nem tisztelik az erkölcsi elveket, manipulálnak és gátlástalanul kihasználják az embertásaikat, előnyt kovácsolnak a másik gyengeségéből és hiszékenységéből. Úgy ver át, hogy saját céljaira használ föl, miközben az „áldozatok” erről mit sem sejtenek. Ravaszak, okosak, műveltek, racionálisak, képesek hideg fejjel gondolkodni anélkül, hogy ebben az érzelmeik megakadályoznák. A képlethez hozzátartozik az is, hogy sokszor ők is szenvednek saját nagyratörő álmaiktól, amiknek gyakran tragédia a vége.

Kik ők?

Olyan emberek, akik másokat eszközként használnak föl a saját céljaik elérésére. A fogalom Niccoló Machiavelli reneszánsz íróhoz köthető, aki A fejedelem című könyvében részletesen kifejtette, hogy milyen taktikát kell követnie egy uralkodónak a hatalom megszerzése és megtartása érdekében. Tulajdonképpen az érzelem nélküli hatalomgyakorlás receptjét vetette papírra. Művében kifejti, hogy lényegében két fajta úton lehetséges uralkodni: törvényes és erőszakos. Ha az első nem jár sikerrel, a másodikhoz kell folyamodni. A bölcs uralkodó nem szótartó, ha ez a kárára válik. Nem lenne rá szükség, ha az emberek alapvetően jók lennének. De nem azok: hitszegők, gonoszok, ezért egy vezetőnek sem kell megtartania a szavát.

Megtévesztés = manipuláció?

A machiavellista személyiségre jellemző, hogy manipulatív, másokat előszeretettel használ ki és csap be. Minden adandó lehetőséget megragad arra, hogy másokat megtévesszen, majd ebből haszonra tegyen szert. Önzőség, érzéketlenség, rossz indulat jellemzi a társas interakcióit. Azonban nem minden esetben így „csinálja”: szeret a zavarosban halászni, ám teszi ezt akkor, ha tudja, kevés a lebukás esélye. A legtöbb esetben racionális indokot keres (megerősítő torzítás) a tettére. Rettenetesen simulékony, hízelgő, tolakodó, együttérző és ha kell empátiát is színlel.

Nem tekintik a hazugságot valamifajta kötelező vagy elkerülhetetlen taktikának, viszont szükséges eszközt látnak benne egy olyan világban, ahol mások megbízhatatlanok!

Bereczki Tamás

Legtöbbször önös érdekből cselekszik és nem igazán zavarják az erkölcsi normák. Fontos jellemzője, hogy gyakran provokálja a másikat annak érdekében, hogy tesztelje meddig mehet el. Akár az állatok a vadonban, ha gyengeséget és engedékenységet tapasztal, azonnal kihasználja azt. Képesek semmibe venni a társadalmi normákat és nem hagyják magukat befolyásolni a közösségi szabályoktól.

Valóban ilyenek lennének?

Az eddigi kutatásokból kiderült, hogy sok esetben hasznosak az emberek számára. A machiavellisták sikeresebben használnak ki másokat olyan környezetben, aminek a kimenetele megjósolhatatlan (társas dilemma helyzet), és ott, ahol hiányoznak a szabályok (nincs büntetés). A sikernek azonban ára van. Egy zárt közösségben, ahol a résztvevők ismerik egymást könnyen felismerhetőek és leleplezhetőek. Ez a mai társas közegben komolyan veszteség a számukra.

Ezek alapján a machiavellizmus olyan személyiségnek fogható föl, akik folyamatosan mérlegelik és optimalizálják a költség-haszon egyenletüket. Az optimális nyereség valahol a skála középpontján helyezkedik el. Az itt található személyiségek elég manipulatívak ahhoz, hogy erőforráshoz jussanak, de mégsem annyira, hogy azok megtartását kockáztassák.

KM

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük