Élet, egyetértés
Döntéselmélet

Tudjuk, hogy mit akarunk?

A legtöbb embert elégedetlenség jellemzi a környezetemben. Hiányolnak, keresnek valamit. Nem értékelik azt, amijük van. Azt tapasztalom, hogy annak a megfogalmazása, mit is akarnak, sokkal nehezebb, mint a problémáik felsorolása. Érzik, hogy valami nem jó, de nem tudják, hogy mi az. Ez pedig hatalmas probléma, hiszen helyettük senki sem tudja megválaszolni ezt a kérdést.

Elgondolkodtatok már azon, hogy ha egy szerettünk nem találja ki, hogy milyen ajándékot vegyen nekünk, akkor neheztelünk rá, ugyanakkor mi magunk sem tudnánk megmondani, hogy mire vágyunk. Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mi okoz számunkra örömet, nagymértékben függ attól, hogy jól ismerjük-e önmagunkat, valódi vágyainkat.

A legtöbbünk persze egyből rávágná a már jól ismert és általánosan elfogadott válaszokat: cipő, telefon, lakás, ruha, drága óra, egzotikus utazás… Olyan dolgok ezek, amiket mindannyian ismerünk, hallottunk vagy láttunk már.

Egyetértés önmagunkkal

Belső motivációt akkor érzünk, amikor lehetőséget adunk magunknak arra, hogy azt tegyük, amit valójában szeretnénk. Amikor kicsit eltávolodunk másoktól és nem vesszük figyelembe a véleményeiket, amikor képesek vagyunk előrébb sorolni a saját vágyainkat mások véleményénél, felszabadító szabadságélményt ad. Akadnak olyan hétköznapi dolgok, amelyekről azt hisszük, hogy jók lesznek nekünk. Ilyen például az öltözködés, olyan tárgyak viselése, amikről mi magunk is azt gondoljuk, hogy ezt akarjuk. Sokan még a hobbijukat is mások megítélése alapján választják meg. Ilyen a síelés vagy a vitorlázás, amit nem biztos, hogy élvezünk, de jobban félünk attól, hogy lemaradunk valamiről.

Miért követünk másokat?

Miért akarjuk sokszor azt, amit mások? Azért, mert nem akarunk kilógni a sorból, nem akarunk magyarázkodni, hogy miért választunk másként! Fontosak számunkra a kapaszkodók, a főbb irányvonalak, amelyek biztonságot adnak. Elhisszük, ha már sokan próbálták, jó lesz nekünk is. Az emberekben bizonytalanságot kelt, ha valaki más utakon jár. A többség azonban mások megerősítő és elismerő visszajelzésére vágyik. Nagy probléma, hogy ettől teszi függővé mit gondol önmagáról. Inkább lemond a saját vágyairól, minthogy negatív véleménnyel legyenek róla.

Ha a döntéseinket nem a gondolataink sugallják és határozzák meg, akkor előfordulhat, hogy a nagy megfelelési lázban elveszítjük önmagunkat. Egy idő után már nem csak azt nem tudjuk, hogy mit szeretnénk másoktól, hanem azt sem, hogy kik vagyunk valójában.

KM

Ezeket ajánlom még

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük