Döntéselmélet

Valóban a legjobbat választjuk?

Hosszas mérlegelés és szenvedés után, vagy emocionális alapon hozzuk meg döntéseinket? Egy nem is olyan régi felfogás szerint nem csak kizárólag racionálisan, ész érvek alapján írható le az ember döntési mechanizmusa.

Melyik okostelefont válasszam? Jobbra vagy balra? Ez jobb, mint a másik? Mit posztoljak magamról? Egy ember egy átlagos napja során több mint 30 000 döntést hoz meg, többnyire tudattalanul. Ha ezt tekintjük támpontnak, az elődeinknek nagyon egyszerű dolga volt a döntéshozatalt illetően. Döntéseik középpontjában többnyire a táplálékszerzés, a szaporodás és az együttműködés állt. A mai modern ember csak álmodhat efféle egyszerűségről. A minket körülvevő zaj, technológia és információáradat nemhogy segítené, még nehezebbé is teszi a választást. Mivel az agy terhelhetősége véges, nem vagyunk képesek minden információt befogadni, feldolgozni, rendszerezni és értelmezni. Itt jön be a cikkem mai témája, a korlátozott racionalitás.

A téma megkerülhetetlen szakértője, Herbert Simon szerint, aki a fogalom bevezetéséért 1978-ban megkapta a közgazdasági Nobel-díjat, a közgazdasági modelleknek figyelembe kéne venniük az egyén információfeldolgozottsági képességeinek korlátait, arra ösztönözve őt, hogy az igényeinek és a vágyainak megfelelő alternatívát megtalálja. Magyarul: Az egyénnek a „legjobb döntés” helyett be kellene érnie egy „elég jó döntéssel”.

Herbert (1978) így fogalmazza meg: „A komplex problémák megfogalmazásában és megoldásában, a valóságos helyzetekben előforduló problémák nagyságához viszonyítva az emberi elme kapacitása nagyon kicsi ahhoz, hogy az objektív racionalitás alapján oldhassuk meg ezeket a problémákat”. A legtöbb döntési helyzetben a döntéshozó egyszerűsíti a döntési folyamatot úgy, hogy maximalizálás helyett egy kielégítő megoldásra törekszik olyan cselekvési változattal, amely számára elegendően jó. Tulajdonképpen arról van szó, hogy addig tanulmányozod a döntésed tárgyát, amíg az teljesít bizonyos minimális követelményeket, azaz éppen annyira kielégítő, hogy azt válaszd.

Az egyének (és szervezetek) többnyire ugyan a legjobb megoldást keresik, de általában beérik kevesebbel is, mint amennyit elérhetnének. Az ideális döntés túlzottan igénybe venné az információfeldolgozó képességüket.

A korlátozott racionalitás elméleténél meg kell említenünk a heurisztikák fogalmát is. Ezeknek nem az a céljuk, hogy az optimális megoldást megtalálják, hanem hogy úgynevezett szuboptimális javaslattal álljanak elő. A heurisztikás megközelítés egyszerűsítéseket tartalmaz az érvelési folyamatban és hüvelykujjszabályokat a döntéshozatalban. Csak hogy el tudjátok képzelni ilyen heurisztikák a sztereotípiák is. Ha azt mondom nektek, hogy olasz ételek egyből felvillan a pizza, tészta, lasange, spagetti. Egyszerűek, benne vannak a tudatalattinkba és nem kell rajtuk gondolkodni. A hüvelykujjszabályok alkalmazásával a döntéshozóknak lehetőségük van a problémák hatékony kezelésére és jó döntések meghozatalára úgy, hogy közben időt takarítanak meg. A heurisztikák alkalmazása azonban korlátozott eredményekhez, gyengébb választásokhoz vezethet.

Az előbbiekben arról írtam, hogy nem vagyunk képesek minden információt feldolgozni az agy feldolgozó kapacitásainak korlátjai miatt. De mik is ezek a korlátok?

Korlátok az információ befogadásakor:

  • a figyelem problémái – korlátozott a megfigyelésre fordított idő és képesség,
  • a memória problémái – nem dokumentálják a döntéseket, nincs mit visszakeresni egy későbbi hasonló helyzetben, így a megoldáskeresést elölről kell kezdeni,
  • a felfogás problémái – megakadályozzák azt, hogy egy megszerzett információt helyesen értelmezzünk,
  • a kommunikációs problémák – az eltérő kultúrák, szakmák, generációk mind szakadékot jelenthetnek az információ átadásakor.

Korlátok az információ felhasználásakor:

  • a megszerzett információk között a döntéshozók többnyire valamiféle struktúrát keresnek, ami az első lépés a sémaalkotás felé. A megtalálni vélt struktúra azonban gyakran félrevezető lehet, és olyan információk összekapcsolásához vezethet, amelyeknek semmi közük egymáshoz,
  • a döntéshozók keresési algoritmusai különbözőek, sőt ugyanaz a személy is váltogathatja a keresés módját két különböző időpontban,
  • az emberek az információkezelésben is nehezen tolerálják a bizonytalanságot, ezért lehetőség szerint kerülik azokat,
  • az információ felhasználásakor gyakori kritika, hogy bár rengeteg adattal rendelkezünk, csak pont azt nem tudjuk, amit szeretnénk.  Az információözön és a párhuzamosan jelentkező információhiány természetes jelenség.

Fontos azt látnunk, hogy egy-egy döntésünk mögött mennyi szempont húzódik meg. Ha véletlenül nem a jó döntést hozzuk meg, gondoljunk csak arra, hogy talán nem állt rendelkezésünkre az összes információ.

KM

Ezeket ajánlom még

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük